Úgy véltük, nem szolgálnánk a szótár használóinak érdekét az ige fogalmának túlságosan szűk értelmezésével. Az egyszerű igékkel egyenrangú szerepet játszanak a mondatban az igei elemet tartalmazó állandó szókapcsolatok (pl. csalódást okoz vkinek), valamint a létigéből és állítmányi névszóból álló kapcsolatok (pl. alkalmas vmire). Ez utóbbi kapcsolatok szótári alakjából hiányzik ugyan az igei elem, de szerepel a ragozási paradigma minden más alakjában (alkalmas volt /lesz/ lenne stb. vmire). Mint a fenti példák mutatják, a szókapcsolatoknak ez a két csoportja ugyanúgy teljes mondatszerkezetet nyit meg maga körül, mint az egyszerű igék, s megfelelőjük a német nyelvben sok esetben csakugyan ige: csalódást okoz vkinek - enttäuschen Ä; alkalmas vmire - sichA eignen für+A/geeignet sein fiir+Ä. német tolmácsolás Nem zárkóztunk el tehát ezeknek felvételétől sem, ha használatosságuk és az összevető szempont indokolta ezt. Az állandó szókapcsolatok a megfelelő igei címszavak végén szerepelnek, az állítmányi névszók - mivel ezeknek szótári alakjában nincs igei elem - külön címszót alkotnak.

A vonzat fogalmát is tágabb értelemben használjuk, mint az idegen nyelvet tanulók körében kialakult hagyományos felfogás, amely szerint von- zaton elsősorban a magyartól eltérő névszói esetek értendők. Vonzatnak tekintjük mindazokat a mondatrészeket, amelyek tartalmilag és for-mailag szorosan kötődnek az igéhez (= annak valamely jelentéséhez), és az igével együtt mondataink alapszerkezetét alkotják. Ezeket a mondatrészeket a szaknyelv kiegészítő vagy kötött bővítmény néven is emlegeti, és megkülönbözteti tőlük az ún. szabad mondatrészeket, amelyekkel az igei alapszerkezet a közlés pontosítása érdekében tovább bővíthető. A vonzatok és a szabad mondatrészek állománya sok esetben jól elkülönül egymástól, a nyelv természetének megfelelően azonban itt is adódnak átmenetek. Kétes esetekben általában a tágabb értelmezés mellett döntöttünk, különösen, ha ezt az összevető szempont is indokolta.

A vonzatok általában szükségesek ahhoz, hogy az igével a kívánt jelentésben mondatot alkossunk, a beszédhelyzet, ill. a szövegösszefüggések azonban lehetővé tehetik egy részük elhagyását. A vonzatok kötődése az igéhez elhagyhatóság szempontjából nem egyforma. Vannak vonzatok, amelyeket gyakran elhagyunk mondatainkból, ha a beszédhelyzetből vagy a szövegössszefüggésből már ismertek: Apa értesítette a rendőrséget (a balesetről). A vonzatok egy másik csoportja csak ritkán, meghatározott feltételek mellett maradhat el az ige mellől. Fontos mondatalkotó tényezőként léphet fel ilyenkor az igeidő, a nyelvtani személy, valamelyik módbeli segédige, a tagadás, a névelőhasználat stb. ungarisch übersetzung A bánik ige mellől pl. csak akkor hagyható el a módhatározó, ha a tud segédige szerepel a mondatban: A tanárnő tud bánni a gyerekekkel, de nem: *A tanárnő bánik a gyerekekkel. A vonzatok egy harmadik csoportja végül semmiképpen sem hiányozhat az ige mellől. Az értesít igével pl. nem alkothatunk mondatot, ha nem utalunk - legalább a személyragokkal - az alanyra és a tárgyra. A vonzatok elhagyhatósága nem mindig egyezik meg a két nyelvben. A vásárol vmit szerkezetből pl. a tárgy (Anya vásárol), a “kauíen A “ szerkezetből viszont nem , /i iiiih'i k.mit). A csak alanyt tartalmazó magyar szerkezetnek a német- i'< n ni.ii nem a kauíen ige, hanem más kifejezések felelnek meg. Ezek az • Hí Hiii'k indokolják, hogy a vonzatok elhagyhatóságát nem a un r "l őtt módon zárójellel jelöltük, hanem minden igénél, minden l' i' ntriibon a legkisebb, azaz a legkevesebb kiegészítőt tartalmazó szerkezetből indultunk ki, és azt bővítettük fokozatosan tovább

A szótárunkban szereplő igék többségéhez több jelentés is kapcsolódik. ungarisch dolmetscher Ezek elrendezésénél igyekeztünk az egyszerűbbtől az összetettebb felé haladni: a többnyire konkrétabb, egyszerűbb szerkezeteket igénylő jelentések felől a többnyire elvontabb, összetettebb szerkezeteket igénylők felé. A szótár terjedelme, egyszerűségre törekvő apparátusa nem tette lehetővé az ige jelentéseinek külön feltüntetését, így ezek elsősorban a hozzájuk kapcsolódó vonzatokról ismerhetők fel. Ha egy struktúra több jelentést hordoz, és a megkülönböztetés a német megfelelők miatt szükséges, a vonzatok után zárójelben rövid jelentéspontosítás áll: bérel vmit (használatra) - mieten A; bérel vmit (haszonélvezetre) - pachten A. Meg kell jegyeznünk, hogy a szükségképpen rövid utalások nem adnak minden esetben teljesen egyértelmű felvilágosítást. Ilyenkor a példamondatokra hárul a feladat, hogy eligazítsák a használót.

Német oldalon sok esetben több, egyaránt használatos megfelelőt kellett figyelembe vennünk. Ha a választás ezek között a számba vehető szövegösszefüggések többségében lehetségesnek tűnt, azonos példamondatban szerepelnek. Ha a stílusértékben, jelentésárnyalatban, lexikális környezetben fennálló különbségek miatt a helyettesíthetőség erősen korlátozott, más-más példamondatban állnak.

Nemcsak ezekben az esetekben, minden esetben a példamondat feladata, hogy a német ige, ill. igei kifejezés használatát legalább egy jellemző példán bemutassa. A példamondatokkal felidézett szituáció hihetősége érdekében nem uniformizáltuk a mondatokat, nem szorítkoztunk egy meghatározott igealakra, s ennek érdekében szerepeltetünk olykor zárójelben szabad mondatrészeket is.

Reméljük, hogy a szótár ebben a formában hasznosnak bizonyul az oktatásban és a tanulásban egyaránt. Végezetül szeretnénk köszönetét mondani lektorainknak és kollégáinknak, akik észrevételeikkel segítették munkánkat.

Néhány évvel az utolsó, változatlan utánnyomás után szótárunk új, bővített, német regiszterrel ellátott kiadását tartja kezében a használó. Két irányban fejlesztettük tovább a szótár szóanyagát: egyrészt kiegészítettük a már meglévő címszavakat újabb jelentésváltozatokkal és frazeológiai egységekkel, másrészt új címszavakat vettünk fel. Jelentős mértékben szaporítottuk az igekötős igék számát, tapaszta-lataink szerint ugyanis az igekötők révén előálló jelentésmódosulások különös nehézséget okoznak a magyar nyelvtanulóknak. A bővített kiadás már mintegy 800 magyar ige több mint 3000 jelentésváltozatának német nyelvi megfeleléseit tartalmazza. Tovább bővíti a szótár felhasználási lehetőségeit a szótár végén található regiszter, a szótárban szereplő német igék és kifejezések betűrendes mutatója, amely a német nyelv irányából is lehetővé teszi a tájékozódást.

Az első kiadás megjelenése óta eltelt tizennégy év során könyvünk mindkét bírálója eltávozott körünkből. E helyütt is hálásan emlékezünk meg támogatásukról. Egyben köszönetét mondunk a jelenlegi kiadás bírálóinak értékes segítségükért.

Azzal a meggyőződéssel bocsátjuk útjára megújított munkánkat, hogy jó szolgálatot teszünk vele a hazai németnyelv-oktatásnak, és további segítséget nyújtunk a németül tanulók egyre szélesedő táborának.

Automatikus és nem automatikus átváltási műveletek

Megkülönböztethetők továbbá automatikus és nem automatikus átvál- tási műveletek. Automatikusnak azok a műveletek számítanak, amelyeket a kél nyelv rendszerbeli különbségei miau kötelezően el kell (l< ellene?) végezniük a fordítóknak. Angolról magyarra való fordításnál például automatikusan végzik a fordítók az angol elöljárók elhagyását és a magyar toldalékok, valamint névutók kitevését, a birtokos szórend megfordítását stb., míg az igeneves szerkezetek igével való fordítása már nem mindig automa-tikus átváltási művelet. Az automatikus átváltási műveletek elkülönítése azért lenne fontos, mert ha ezeket úgyis elvégzik a fordítók, akkor például a fordítóképzésben ezeknek a műveleteknek az oktatásával nem is kellene foglalkozni, legfeljebb tudatositásukkal, de az is inkább a nyelvészek és nem a fordítók számára lenne érdekes. Itt azonban az a különös jelenség figyelhető meg, hogy míg a fordítók kétségkívül automatikusan végzik az átváltási műveletek egy részét, néha a legegyszerűbb átváltási művelet, például egy névelő betoldása is nehézségeket okozhat. Kezdő fordítókkal esik meg sokszor, hogy az orosz tartalomjegyzékeket szinte névelő nélkül fordítják. Tehát az, hogy egy átváltási művelet mennyire, automatikus, nagymértékben függ a fordító kompetenciájától. Kezdő fordítónak még a névelő betoldása sem automatikus, rutinos fordító pedig esetleg olyan bonyolult műveletet is automatikusan végez el, mint például az eredeti mondatban nem szereplő kontextuális (szövegből vett) alany betoldása a célnyelvi szövegbe.

Osztályozás a művelet szintje szerint

Megkülönböztethetők az átváltási műveletek a művelet elvégzésének szintje szerint is. Eszerint lehetnek szószintű, szószerkezet szintű, mondatszintű és szövegszintű' átváltási műveletek. Szószintű átváltási művelet a forrásnyelvi lexikái egység behelyettesítése célnyelvivel, szószerkezet szintű például egy jelzős szószerkezet szórendjének megfordítása, mondatszintű például az angol szenvedő szerkezet cselekvőre váltása a magyar fordításban, szövegszintű például az alanyok egységesítése a bekezdésen belül. fordítás német Ennek a felosztásnak az a buktatója, hogy sokszor egy látszólag csak a mondatot érintő szenvedő-cselekvő váltást is a szövegegész határoz meg. Vannak természetesen nyilvánvalóan szövegszintű átváltási műveletek. Például a mondat eleji tematikus alanyok konkretizálása vagy rövidítése annak érdekében, hogy a szöveg koherenciája a fordításban ne csökkenjen. Vagy a drámai dialógusok fordításában az utalások pontosítása. De mivel a fordító lejében mindig ott van az egész szöveg, nehezen dönthető el, hogy egy látszólag egyszerű szószintű behelyettesítést valójában milyen szinten végzett el.

1A. Osztályozás a művelet hatóköre és kiváltó oka szerint

A fordításelméleti szakirodalomban a leggyakoribb felosztás a lexikai, grammatikai és esetleg stilisztikai vagy pragmatikai átváltási művelet rf re való felosztás. A lexikai átváltási műveletek általában a következők: I differenciálás és konkretizálás (a forrásnyelvi szó különböző jelentéseinek megkülönböztetése, majd egy szűkebb jelentésű megfelelő kiválasztása), gcnciali/álás (ti forrásnyelvi szó jelentésének bővítése), 3. értelmi kiterjesztés (például valamely folyamat okát kifejező forrásnyelvi szó felcse-rélése következményt kifejező célnyelvi szóval), 4. antoním fordítás (negatív előjelű forrásnyelvi szó felcserélése pozitív előjelű célnyelvi szóval vagy fordítva), 5. teljes átalakítás (a forrásnyelvi szó felcserélése egészen más jelentésű célnyelvi szóval), 6. kompenzálás (valamely forrásnyelvi szó jelentésének más helyen és más eszközökkel való visszaadása). (Erdei 1979, Recker 1974, Heltai 1983)

A grammatikai átváltási műveleteket négy fő csoportra szokták osztani: 1. cserék, 2. áthelyezések, 3. betoldások, 4. kihagyások. E négy fő csoporton belül azután nyelvpárok és fordítási irányok szerint számtalan alcsoport különíthető el. (Vaszeva 1980).

Említettem még ezenkívül a stilisztikai és pragmatikai átváltási műveleteket. Stilisztikai átváltási műveletekről akkor szoktak beszélni, amikor a lexikai és grammatikai átváltások eredményeképpen keletkezett célnyelvi szöveget még abból a szempontból is meg kell vizsgálni, hogy megfelel-e bizonyos műfaji követelményeknek. Hiába jellemző átváltási művelete például az orosz—magyar fordításnak a szenvedő igék cselekvőre váltása, ezt a műveletet nem lehet műfajtól függetlenül alkalmazni. Míg szépirodalmi fordításokban a szenvedő igék cselekvőre váltása helyes, sőt kívánatos, a tudományos szövegek fordításakor nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy a magyar tudományos nyelvhasználat éppúgy személytelenségre törekszik, mint az orosz és az angol, csak éppen ezt más eszközökkel éri el, nem szenvedő igék és igéből képzett főnevek használatával. Eszerint a felfogás szerint a személytelen fogalmazásnak különböző, a magyarra jellemző lehetőségei közötti választás (többes szám első személyű, vagy többes szám harmadik személyű igealak, főnévi igenév stb.) stilisztikai átváltási műveletnek fogható fel.

Pragmatikai átváltási műveletekről akkor szoktak beszélni, amikor a lexikai és grammatikai átváltási műveletek eredményeképpen kapott célnyelvi szöveget még a célnyelvi olvasók szokásai, háttérismeretei stb., tehát a célnyelvi kultúra szempontjából is mérlegelni kell. Az orosz kicsinyítőképzőket például hiába tudjuk morfológiai eszközökkel nehézség nélkül magyarra fordítani (teácska, vizecske, vodkácska, vagonocska stb.), ha a kicsinyítő képzők előfordulása a magyar nyelvhasználatban jóval ritkább, a kicsinyítő formákat használók köre nembeli és életkori megoszlás-ban jóval szűkebb. A fordító nem adhat például kicsinyítő képzőt középkorú férfiak szájába, mert az nem a köztük lévő viszony közvetlenségét, esetleg valamilyen közös ügyben való bennfentességüket fogja jelezni, mint az oroszban, hanem gügyeségnek, együgyüségnek fog tűnni. Ilyenkor a szerzői szándékot más eszközökkel kell visszaadni, azaz pragmatikai átvál-tást, pragmatikai „adaptációt” kell végezni.

A lexikai, grammatikai, pragmatikai, stilisztikai átváltási műveletekre való felosztásnak is van azonban néhány tisztázatlan pontja. Mire utal az, hogy „lexikai” vagy az, hogy „grammatikai” átváltási művelet? fordítóiroda német A művelet hatókörére vagy kiváltó okára? Ha a hatókörére utal, akkor lexikai átváltási műveletnek nevezhető minden olyan átváltási művelet, amely a mondat lexikai állományát érinti, függetlenül a művelet okától. Ha az okára utal, akkor lexikai átváltási műveletnek nevezhető minden olyan művelet, amelynek oka a két nyelv lexikai-szemantikai rendszerének eltérésében keresendő, még akkor is, ha az nemcsak egyetlen szót fog érinteni. Ugyanez a kettősség jellemzi a „grammatikai átváltási művelet” elnevezést is. Ha a művelet hatókörére utal, akkor grammatikai átváltási műveletnek nevezhető minden olyan átváltási művelet, amely a mondat grammatikai szerkezetét érinti, függetlenül a művelet okától. Ha az okára utal, akkor grammatikai í i váltási műveletnek nevezhető minden olyan művelet, amelynek oka a két nyelv grammatikai rendszerének eltérésében keresendő, még akkor is, ha az csak egyetlen szót fog érinteni a mondatban.

Ugyancsak tisztázatlan ebben a felosztásban a stilisztikai és a pragma- likai átváltási műveletek státusza is. Hiszen a műfajbeli és a kulturális el- lérésck figyelembevétele a fordításban nem tud másképp megnyilvánulni, mint a mondat lexikai állományának és grammatikai formájának megválasztásában. Itt végül is az a paradox helyzet figyelhető meg, hogy a kétnyelvű szótárakban nem található lexikai megfelelések szoktak a stilisztikai éa pragmatikai átváltási műveletek példájaként bekerülni a fordításelméleti könyvekbe.

Osztályozás a művelet végrehajtási módja szerint

Azt a problémát, hogy a művelet jellege vagy oka legyen a felosztás alapja, bizonyos fokig kiküszöböli Barhudarov felosztása, amely egyértelműen a művelet végrehajtási módja, mondhatnánk „technikai kivitelezése” alapján különböztet meg négyféle átváltási műveletet: áthelyezés („peresztanov- lui”), csere („zamena”), kihagyás („opuscsenyije”), betoldás („dobavle- nyije”), és ezeken belül különít el például lexikai és grammatikai cseréket, lexikai és grammatikai betoldásokat stb. (Barhudarov 1975: 191). Ez az osztályozás a kiindulópontja annak az átváltási tipológiának, amelyet a I övetkező fejezetekben mutatunk be.